A dőlt és az álló írással tanultak kézírásának eltérései 11-12 éves korban

Szakdolgozatomban a hagyományos álló írással, illetve a dőlt betűs írással tanult 11-12 éves gyerekek írását hasonlítottam össze. Úgy gondolom, hogy a kapott eredmények ismerete fontos lehet minden grafológus számára, így közzéteszem a lényegesebb eredményeket.
A dőlt, illetve a hagyományos álló írással tanult írások igen fontos jellemzőkben eltérnek egymástól. Ezek a jellemzők a következők:
1. Az
ovált érintő valamennyi mérhető és megfigyelhető jelenségben, tehát az ovál szélességében, magasságában, teltségében, dőlésében, és ezekkel összefüggő módon alakjában. Álló írással kevésbé jobbra dőlő, magasabb, szélesebb és teltebb oválok keletkeznek, a körforma gyakoribb megjelenésével. Dőlt írásnál az oválok alacsonyabbak, keskenyebbek, kevésbé teltek, erősebb jobb dőlést mutatnak, jellemző alakjuk az ellipszis vagy a csepp alakú ovál.
2. Az
írás dőlésében az összes mérhető jellemzőnél, tehát a törzsvonalak, hurkok és oválok dőlésében: minden esetben a dőlt írással írók írása erősebb jobb dőlést mutat.
3. Egyéb méretbeli eltérések: eltér a
kezdővonal hossza: a dőlt írásúak hosszabb kezdővonalat írnak. Szintén különbözik az ékezet zónafoglalása: dőlt írással nagyobb zónafoglalású ékezetek keletkeznek.
4. Egyes
alaki tényezők is eltérnek: árkádok, illetve szögek megjelenése az m és n kötővonalánál eltér: dőlt írásra az árkádosítás, állóra inkább a szögek megjelenése jellemző. Jellegzetes alaki eltérések származnak a kétféle dőlés meglétéből is, nemcsak az m és n esetében, hanem a p és r betűknél is.
Nem térnek el a két írás esetében a térkezelés alapvető jellemzői, tehát az írástömb elhelyezése, a margók nagysága, a sortávolság, betűszélesség, betűtávolság, és a szótávolság megegyezik a két esetben, szintén nincs eltérés a t-áthúzás és a végvonal szélessége esetében.
A kimutatott eltérések felvetik a grafológiai értelmezés kidolgozásának szükségességét a dőlt írás sajátosságainak megfelelően. Szintén szükségesnek látjuk a téma további vizsgálatát, mégpedig a két írással tanultak írásának összevetését a serdülőkori változások után. A jelenlegi vizsgálat a serdülőkor kezdeti pillanataiban készült, amikor a tanult írás jellegzetességei nagyrészt még megfigyelhetők. Érdekes és fontos lenne azonban annak vizsgálata, hogy a személyiség serdülőkori kialakulása és megszilárdulása után milyen eltérések figyelhetők meg a kétféle írással tanultak írásában.

Berkes Tímea